Intézményünk története

A kezdetektől az államosításig

Verőcén az iskoláskorú gyerekek oktatása már a 18. század második felében is szervezetten történt. A rendelkezésre álló források szerint olvasást, írást és számtant tanult a 26 gyermek. A település vallási megosztottsága az oktatás jellegét is meghatározta. A községben hosszú évtizedekig párhuzamosan katolikus és református iskola is működött. Az 1781-es türelmi rendelet folytán a verőcei református hívők iskolaépítésre kértek engedélyt, majd 1785-ben le is tették az alapjait. A szájhagyomány szerint az alapkőbe egy süveg pénzt helyeztek el, melyeket a nemes és nemzetes Tokody család adta. 1788-ban már állt az „Új Református Oskola” épülete, melynek jó állapotban tartására és a szükséges eszközök beszerzésére a község írásban kötelezte el magát. Az iskola tanítója egy osztályban magyar nyelven tanította a különböző korú gyerekeket olvasásra, írásra, számolásra. Az első tanító Ungvári István volt, őt még 16 másik tanító követte az Eötvös-féle oktatási törvény bevezetéséig.

A 18. század végére rendelet írta elő, hogy az uradalom iskolát építtessen, s az akkor már 90 fős tanulói létszám, valamint a korábbi vályog épület kis mérete is miatt is sürgetővé vált az új katolikus iskolaépület felépítése. Az 1817-ben elkészült épület a templom nyugati részén helyezkedett el, az „oskolamester”, Gebler József magyar és német nyelven tanította a diákokat. Tíz évvel később a létszám már 130 fő volt, az iskola padokkal és táblával volt ellátva. Gebler nagyoroszi származású tanító kántor is volt egyben, iskoláit Nagymaroson és Visegrádon végezte, majd Budán szerzett tanítói vizsgát. A korabeli írásos források így írtak az iskolába járás szokásairól: „A gyermekek téli időszakban számosan küldetnek iskolába. Nyáron kevesebben. A katekizmus (tanítására) a kisebb fiúk és lányok is megjelennek – az idősebbek kevesebben, a lányok ritkábban.”

Mindkét felekezet „mesterei”, azaz tanítói készpénzben, illetve természetben kapták fizetségüket. A természetbeni részt elsősorban búza, bor, zöldségfélék, valamint földek használata jelentette. A református tanító például a község legelőin két saját tehenet legeltethetett.

Az 1868-as Eötvös-féle oktatási törvény állami ellenőrzés alá vonta az oktatást, az iskola fenntartása azonban továbbra is az egyház feladata volt. A törvény részletesen szabályozta az iskolák működését, mind a szerkezete és az ehhez kapcsolódó adminisztrációs feladatok, mind a felszereltség tekintetében. A 19. század végére ismét felmerült az iskolaépületek bővítésének igénye. A református felekezet iskolájához ugyan elkészültek a tervrajzok 1891-re, azonban a megvalósításhoz nem állt rendelkezésre kellő anyagi forrás, pedig ekkor már 70-75 diák tanult az egy tantermes épületben. Az iskolában 1945 tavaszáig egy osztályos volt az oktatás, majd a következő tanévben két ­– egy alsós és egy felsős ­– osztályra voltak bontva 1948-ig. A katolikus iskolát 1877-ben bővítették, immár kéttanítós lett. 1909-ben az egyik osztályba 94, a másikba már 62 tanuló járt, az iskolabővítés újra elengedhetetlen lett. 10 évvel később már 3 különböző korú tanulócsoport volt, a 2. világháború idejére már 8 osztályos lett.

Az államosítás után a tanítás 3 épületben folyt, termenként 41 gyerekkel. Ekkor már 326 gyerek járt az iskolába.

 

Forrás: Szomszéd András: Verőcei évszázadok